2014. december 06.
Eljött a nap, amelyre sokat készültünk. Vártuk ezt a túrát, mert ez a 10. állomás a Budapest Kupában. A kiírás szerint eredetileg a budai-hegyekben kellett volna jelentősebb szintkülönbséget megtenni a 10 vagy 20 km-es távon. Ez végül nem így történt, az eredeti kiírásból csak annyi teljesült, hogy a Mikulás várta a célba érkezőket.
Bizonyára mindenki tudja, hallotta, olvasta az újságban, látta a TV-ben, hogy az időjárás átrendezte a tájat. Jelentős károkat okozott az erdőségben a ránk szakadt ónos eső. Fák törtek derékba, ágak, felső vezetékek szakadtak le járhatatlanná vált egy időre a gyermekvasút útvonala. A kellemes nyugtató dallamot adó madárdalt néma csend váltotta fel, amelyet néha-néha megtört az erdészet munkatársainak motoros fűrészének zöreje. Az hegyekbe sajnos december végéig nem lehet felmenni. Felbecsülhetetlen az anyagi és a természeti kár. Igaz, így jut olcsó tűzifa a rászorulóknak, de jelentősen sérült Budapest tüdeje és nem tudni mikor áll helyre újra a világ. Ez miatt ideiglenesen új helyre költöztette vagy lehet csak haza vitte a túrát Szigethalomra a Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete.
Az új helyszín és az időjárás nem tántorított el bennünket és másokat sem attól, hogy neki induljunk a távnak. Jött velünk Norbi is a látássérült társunk, neki is nagyon kellett a túra pecsétje, mert neki ez még csak a 9. állomása volt.
Kettő táv közül lehetett választani a 10 és a 15 km-t. Mi a hosszabb rögtönzött útvonalat választottuk. A szervezőknek minden elismerés, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen magas színvonalon elő tudták készíteni az itinereket, az ellenőrző pontokat és minden egyebet, ami egy túrához kell.
A pálya teljesen sík terep volt, ami kellemesebb időben kényelmes sétával megtehető, akár futva is, hiszen arra is nagyon jó a terep, de most futni egyáltalán nem lehetett. Az eső áztatta út mélyen saras volt, néhol csak libasorban tudtunk haladni, volt ahol a tócsák már majdnem jelentősebb tavacskának látszottak. Meg kell hagyni a szabadnapos vakvezető kutyus Luna nagyon élvezte a pályát és a körülményeket. Nagyot pihent, rohant és sárfürdőt vett a gazdi "örömére".
Az első ellenőrző pont nem volt messze, kb. 5 km, viszont a leírt körülmények között így másfél óra volt. Frissítésként kaptunk egy nagyon finom teát, amely a bográcsban kifogyhatatlan várta a túrázókat, továbbá csoki is jutott mindenkinek. A 10-km-es távnak itt volt a fordítója, de nekünk még volt egy körünk a Kis-Duna partján is.
A Kis-Duna partja horgász embert csábító hely, vissza kell mennem botokkal is oda. Ez a rész egy kis felüdülés volt, mert jól járható szakaszon kellett menni. Elvileg a Duna partjáról kellett volna letérni balra a "Harcsa-Csuka-Süllő" feliratú táblánál. Kerestük is ezt rendületlen, így sikeresen túl mentünk az úton, amely egy idő után véget ért. Így irány vissza és szerencsére találtunk turistajelzést, mert senki sem ismerte az említett táblát. Meg lett az ellenőrző pont is, ahol megtudtuk, hogy létezik a tábla, csak leszerelték karbantartásra. Innen utunk az első ellenőrző pontra vezetett vissza, majd egy másik úton mehettünk tovább a cél felé, ahol várt a Mikulás egy szép kitűzővel, emléklappal, és persze a kis piros zacskóval tele mindenféle földi jóval.
Mindannyian kellemesen elfáradtunk, Norbi és Luna végig aludták az utat Budapestig, mert nem volt könnyű és el lehetett fáradni.
A rendezés és a szervezés első osztályú volt, köszönet az egyesületnek. Mindenhol önzetlen, közvetlen emberek, öröm volt köztük lenni és biztosan el fogunk menni a későbbiekben más rendezvényeikre is. De addig is jön a HavaZOO túra december 14-én szintén új helyszínen az időjárás miatt, így Norbinak is meg lesz a kupája, mi pedig már büszkék vagyunk, hogy megcsináltuk.