2017. január 20. Egy egész ország döbbent csendben áll, hallgatja a híreket, nem tud mit kezdeni a halállal, az értelmetlen halállal, azzal, hogy rengeteg remek fiatalember, köztük sok-sok sportoló maradt ott a veronai busztragédiában. A buszon maradt Fehér Enikő és Vörös Balázs is, mindketten sportoltak. Családjuk a feldolgozhatatlan élmény enyhítésére az Ő életüknek emléket állítva szerveztek egy emlékversenyt, egy kis futókarnevált Martonvásáron terepfutásként.
A nevezők kettő táv közül választhattak a 31,3 km és a 10,3 km között. Én ez utóbbin rajtoltam el végig festői tájon lehetett futni. Mindenki egyedi névre szóló rajtszámot kapott. Frissítés ezen a távon 2-szer és a célban volt. A futás alkalmával megcsodálhattuk a kastélykertet kívülről a szebb napokat látott vasútállomást és a festői Tordas és a csodás fákkal ölelt mezőket. A pálya nem volt könnyű, jelentős szintkülönbségek voltak és végül 11,2 km lett a táv. Az év egyik legmelegebb napja és az eső után felszálló pára is nehezítette életünket. Ettől független remek sportemberek jöttek össze és néhány nagyszerű teljesítmény is született.
A célban minden távon induló kapott egy egyedi emlékérmet.
A rendezők kérésének megfelelően kérték, hogy a résztvevők vigyenek magukkal a célhoz frissítésként süteményt, így ennek eleget téve egy nagy doboz hajdinás pogácsát vittünk. Mi az UB csapatunk 4/6-val voltunk ott. Csapatépítő jelleggel töltöttünk együtt egy nagyszerű napot. Kántorné Kémeri Teréz csapatunk egyik legjobb futója a saját korcsoportjában 2. lett.
Az eredményhirdetést követte az ebéd és az elhunytak emlékére gyertyagyújtás. A szomorú apropó ellenére talán mégis egy vidám nap lett és ott fent is örültek nekünk, hogy ilyen sokan vagyunk, akik szeretettel emlékeznek rájuk.

Érem: 10
Frissítés: 10
Pálya: 8
Rendezés:9