11. Intersport Balaton Félmaraton
2014. november 15-16. - Petőcz Ferenc
Siófok, Siófok állomás, szólal meg a hangosbemondó annak, aki vonattal érkezik meg a településre. Immáron 40 éves tapasztalat, hogy a menetrendet gyorsan át is írja a bemondó, igazítva forgalomhoz, valahogy sosem megy pontosan a vonat amióta megszülettem. De Siófok a nyár szíve, de most sem vonat, sem nyár nem volt. Autóval érkeztem, amelyen a Runcard matricája mellett ott figyelt a BSi futó alakja is, mert Péter Attila a BSI műsorvezetője megmondta, hogy Siófokra érkezni jelenleg futómatricás autóval illik.
Mi a rendezvény szombati napját választottuk. 12 órakor, amikor mindenki más otthon a hétvégi ebédet fogyasztja, mi a rajhoz álltunk, konyhai előkészületeket mellőzvén, nekünk a bemelegítés maradt. Szerencsések is voltunk, mert remek idő volt 12-13 fok és közben a nap is megmutatta magát. A Balaton is remek állapotban, kristálytiszta vízfelület, ficánkoló halak játéka, fenséges hattyúk és néhány vadkacsa, a túl part is látható volt.
Siófokra időt javítani megy az ember, ez van versenykiírásban is, még ha nem is hivatalosan. Én is ezért neveztem, meg persze a szép éremért.
Hosszas felkészülésem volt, hogy sikeresen tudjak újra javítani mindenen a 2 óra 15 perc volt megcélozva. Gyakorlatilag szeptemberben és októberben dupláztam a lefutott kilométerek számát és az utolsó a csütörtök esti futás után kellő reményekkel rajtolhattam, hogy sikerül elérni a célom. De kezdjük az elején.
Ismét jótékony futók voltunk a Hospice ház megsegítésére. A rajt előtt sikerült össze szedni a csapatot egy közös fotóra. Péter Attila remek formában volt, igyekezett fokozni a hangulatot, reklámozva munkáltatója következő eseményét éppen télapónak öltözött. Szombaton kettő egyforma 10,5 km-t kört kellett futni. Balaton rajongónak nem volt ismeretlen a terep, a rajt után irány a kemping, majd a parton vissza, a parton már majdnem végig van térkövezés, könnyebb volt a pálya, mint tavaly, nem volt hepe-hupa. A partról a kikötő volt az irány, majd vissza a rajthelyre. Ezt kellett ismételni.
5 kilométerenként volt frissítés. A jó idő és a megfelelő hidratálást követően elég volt 15 km-nél vizet inni, viszont sok futóra kellett rászólnom, hogy a poharat a kukába és nem a Balatonba kell dobni. Környezetvédelem!!!! A 15 km-nek jelentősége van, mert ezen a versenyen és előtte elkövettem néhány rossz dolgot. Még 08-án túráztam és tudom, hogy a sérülésem óta csak megfelelő cipőben túrázhatom külön talpbetéttel. Ennek ellenére menő akartam lenni és futócipőben tettem, pedig tudom, hogy gyengébb a bokám, mint kellene. 15km-nél fájt a lábam és nagyon, egy rossz döntés miatt, de szerencsére mára tudjuk, nincs nagy baj, csak be kell tartanom a szabályokat. A másik baj a cukorbetegségem. Nem reggeliztem, be vettem a gyógyszereimet és 17 km-nél majdnem le esett a cukrom. Végül nem lett baj, erővel bírtam, helyén a szív és a tüdő, tehát lesz majd energia a leendő első maratonra is, csak jobban kell figyelni és betartanom a dolgokat. Ilyenkor bánom, hogy nem fiatalabban kezdtem el futni, akkor ezeket meg tudtam volna előzni. A lényeg, a célba beértem az okok miatt picit rosszabbul, jött a csapat fotó, puszik, mosoly és öröm. Ez így van jól és tudjuk, Siófokra is vissza kell menni.
Itt viszont minden kedves olvasót megkérek, hogy aki tud valami jó láb és boka erősítő videó linket vagy cikket vagy gyakorlatot, az ossza meg velem a facebook oldalamon akár egy üzenetben. Köszönöm.