1. Normafa Futó- és Túranap Budapest,

2014. október 25. - Petőcz Ferenc

Egy verseny a város felett, így hirdette meg új rendezvényét a BSI. Bennem új, de régi érzések kavarogtak. Réges-régen amikor a Rendőrtiszti Főiskolára jártam a pálya egy részét sokszor megfutottam, igaz, akkor lényegesen kevesebb súllyal és sokkal gyorsabban. Annak idején is fel kellett futni az Erzsébet kilátóhoz (ez Budapest legmagasabb pontja), de nem volt ekkora a szintkülönbség. Így az emlékek megszépülésével és egy jó futás reményében indultam útnak Budára. A 21-es busz megtelt futókkal, a Normafától tömött sorokban a családtagok szurkolók és túrázók erdejében haladtunk a Libegő felső végállomásához. Időben érkeztünk és végig néztük az 1400 méteres futást, ezt sokan bemelegítésnek használták és a túrázók szép lassan értek célba. Péter Attila pedig igyekezett szórakoztatni bennünket. A közös bemelegítés során meg tudtuk, hogy nem csak 12 km lesz az ellenfél, hanem 331 méter szintkülönbség, ami nem kevés, főleg akkor nem, ha az ember ritkán fut emelkedőket. A vége pedig nagyon húzós lesz, ez összesen 110 emeletnyi magasság. A teljes rendezvényen 1550, a 12 km-en mintegy 650-en indultunk.
A futáshoz minden adott volt, kellemes 10 fok volt a rajt idején és persze a pályán bőven ki lehetett melegedni.
Az első 2 km egy viszonylag enyhe lejtős sík terep volt. A pálya végig aszfaltozott úton haladt, ami futáshoz jobb, mint a budai-hegyek terepe. Aztán megkezdtük az alászállást egy nagy lejtő kb. 4 km-ig. Lehetett rohanni, de elfutni is magát az embernek és persze szétfutni a combokat. De ha tisztában vagyunk magunkkal, akkor rendben lehetett gyorsabban futni minden baj nélkül. Ez sikerült is. Az 6 kilométertől viszont először lassan, majd egyre meredekebben kellett felfelé futni, többször is keresztezve a legnépszerűbb budai túraútvonalakat (Disznókő, Tündérhegy, Szépjuhászné). 11,7 km volt, amikor visszaérkeztünk a rajthoz. Ezután az a 300 m emelkedő, sokakat megfogott, engem is. Aztán jött a cél és persze visszafelé a Normafánál megpihentünk a többi futó közt egy-egy pohár forralt borral. Ekkor már csak 5 fok volt és az egész rendezvénynek kiváló levezetése volt, mint ahogy az is, hogy megcsodáltuk a természet apró csacsogó szurkolóit is, a téli madárvilág előhírnökeit.
A rendezvényről el kell mondani, hogy nagyon jól sikerült volt, mindenki vissza fog menni jövőre is. Szép pólót kaptunk. Jót futottunk, a hangulat is remek volt, az időjárás pedig kegyes, végre nem esett.
Mindezért köszönet rendezőnek és a többi résztvevőnek.