Lehel kürtjének nyomdokain, avagy a VII. Zagyvamenti Maraton, Félmaraton
2014. augusztus 31.
Valahol már olvastam olyant, hogy csak Budapesten tudnak jó versenyt szervezni és csak egy rendező iroda tud jó versenyt csinálni. Ezt alátámasztandó vagy cáfolandó célul tűztem ki, hogy ahova tudunk, elmegyünk itthon és megnézzük ebből mi az igaz. Eközben megismerjük hazánkat, a tájakat, az embereket, a helyi szépségeket és szokásokat. Tapasztalatszerzésre mindez valóban ideális.
A magam részéről őszintén elmondhatom, hogy hatalmas érzés ott állni a budapesti versenyek rajtjában. A tömeg pszichózis megteszi az erejét, de azt is őszintén gondolom, hogy a nagyon drága nevezési díjak mellett elveszik az ember és az egymásra figyelés és talán a haszonszerzés kerül előtérbe.
Vidéken lényegesen kevesebb nevezési díjért alapjaiban egy családiasabb napot lehet eltölteni. Sokkal jobban felkészültek frissítésekkel, útvonal biztosítással, figyelmességgel és a szurkolók segítése is mindig jobban megérint. A nevezési díjért cserébe azért mindig egy-egy egyedi darab érem is jut, hozzá tészta, bogrács, gombóc parti. Néhol még remek technikai vagy csak egy a versenynek emléket állító póló, amely szintén kreatív szokott lenni.
Ezzel szemben ugyanazon a helyen, ha nem a helyiek szerveznek az állítólagos legjobb szervezőnek kétszer annyiba kerül mindez egy egyszerű pólóval, néha érem, tésztaparti nélkül kevesebb frissítő ponttal. Pedig az időmérő rendszer nem drágább senkinek sem, nem kell hosszabb utat biztosítani, nem kell több személyzet és semmi más sem.
Mindezek után az ország egy újabb tájának felfedezésére készültem, ahol a Jászság szívében Lehel kürtjének nyomdokaiba eredtünk egy félmaratonra ki-ki párban, vagy egyéniben és néhányan maratoni távon. Köztük néhány igaz nagy sportember, ironman, vagy a legendás ultrafutó hírében álló egykori börtön parancsnok Frank Tibor.
Miért is Lehel kürtje? Az eseményre tervezett érem a kürt kicsinyített másolata, amelyen kettő futó alakot helyezett el a Jászberényi Triatlon egyesület.
"Lehel kürtje Lélnek (más írásmód szerint Lehelnek), Árpád nagyfejedelem leszármazottjának, a kalandozó magyar hadak egyik vezérének kürtje. Egy monda szerint Lehel vezér a Lech-mezőn vívott csatában fogságba esett, majd miután "Konrád császár" színe elé vezették, kürtjével azt úgy homlokon vágta, hogy meghalt. A jászberényi Jász Múzeumban őriznek egy elefántcsont kürtöt, melyet a hagyomány Lehel kürtjének tart."
Most viszont már az eseményről néhány gondolat. A pálya kijelölése nagyon tetszett, nem vitt be a városközpontba, nem zavarta a rendezvény az eseményt, kerékpárutak, a Zagyva töltése, vadregényes erdei út a folyó mellett, kevés aszfalt, ahol teljesíteni kellett. A frissítő állomások 4 kilométerenként voltak kihelyezve, ahol bőségesen tudtunk választani, hogy ki és mit szeretne. A szervezők, a kísérők, a biztosító személyzet készséges, lelkes volt. Mivel többnyire földúton zajlottak az események, említést kell tenni arról, hogy volt forgatókönyv azaz "B" terv esőesetére is. Ekkor más útvonalon kellett volna futni. Ilyennel eddig nem találkoztam, de jó ötlet.
A rajt csúszott egy keveset, mert a helyszínen még sokan jelentkeztek és az időmérő rendszerben is regisztrálni kellett őket. A rajtpisztoly eldördülését követően hamar a Zagyva gátjain találtuk magunkat, majd a helyi gyárbemutató következett, utána jött az a vadregényes erdős rész, ahova az érintetlen természet miatt vissza kell majd mennem horgászni, ez doppingolva hatott, utána már csak 5 km volt hátra és jött a cél. Az egész pálya gyakorlatilag mellőzte a jelentős szintkülönbséget. A célban bográcsgulyás, sör vagy ásványvíz és az érem. A nevezési díj jelképes. Megérte és menni is kell jövőre, még akkor is, ha drágább lesz, mert az élményért megéri.
Magam elszámoltam a képességeim, így említésre sem méltó idővel érkeztem a célba. A pálya elején a lábam miatt gyalogolni kellett, a fájdalom elmúlt, de már nem tudtam felpörögni. Az is igaz, hogy előtte való napon komoly teljesítménytúrát is csináltam, és azt hiszem, hogy e kettő dolog együtt még nem megy. A tavaly elszenvedett sérülésből olyan, mintha nem akarnék magamhoz térni, vagy lehet, hogy új edzéstervekkel kellene felépíteni mindent. Pedig, erre a futónapra már készültem, ha nincs a túra, akkor más a helyzet. Tisztelet a győzteseknek!