Mint mindig, most figyeltem mit eszek a verseny napján, nehogy nehéz, zsíros ételt egyek.
Teltek, múltak az órák s percek, majd elindultunk Fruzsival a versenyre. Nagyon boldog voltam, hogy szerelmem kísért el a versenyre. Eljött a rajthoz közeli idő, s elkezdtek minket beterelni egy 0,5 m-es résen(kb.1200 ember) majd mikor bejutottam(rajt előtt egy perccel) siettem kicsit az elejére, hogy ne keljen annyit kerülgetnem majd futás közben. Eléggé elvolt borulva az idő, s fújt is nagyon a szél. Mikor be álltam, órámon GPS meg volt már, s eldörrent a RAJT..
Nem akartam elfutni, így figyeltem a tempómat, de ugyan akkor toporogni se akartam, így elléptem minél előbb az elejére a mezőnynek, s a verseny alatt végig az első 10-ben voltam, s fokozatosan előzgettem. A Hősök terén, a Vajda Hunyad vára(másolt verzió) s a város ligeten haladt az útvonal, kisebb-nagyobb kanyarokkal.
Első köröm jó lett, s innom sem kellett, csak futottam s futottam, mert arra gondoltam, hogy mindjárt vége.
Második körömben már hallottam innen onnan hogy "Hajrá FOREST,- Hajrá Tomi,, ami nagyon jól esett. Ebben a körben már félkortynyi vizet ittam futás közben az hajtottam tovább.
A harmadik kör már igazán jó volt, láttam párszor már Járosi Tomit, így neki szurkoltam mindig amikor láttam. Ebben a körben is kis víz.
S eljött a negyedik kör is az utolsó. Itt már csak úgy vittek a lábaim, s az eddigi erős tempómat amit tudtam tartani, még rá tudtam kapcsolni, tudva, hogy már csak kevés van vissza, s hogy vár már bent a célban a szerelmem, s milyen büszke lesz rám ő is, s mivel egyéni-csúcs érzésem volt, így a Pécsi Testkultúra Közhasznú Egyesület(szponzorom), a Honvéd Szondi SE, s mind azon emberek, futótársak s szeretett emberek akik követnek, s érdeklődnek irántam, ami szintén felemelő érzés.
Elértem tehát az utolsó 500 m-re s mint aki nitrot evett, repültem.
majd beértem a célba, s örültem amikor a kijelzőt megláttam, hogy egyéni csúcsot döntöttem megint..
Át vettem az érmet, s haladtam a kifelé, ahol a szerelmem várt nagyon büszkén, csillogó szemekkel, s megragadt, átölelt, s megkaptam a csókot is. Majd fújtam egy picit, s Járosi tomit már vártam is a célban a barátnőjével, s meg is jött s pacsi, megölelve gratuláltam neki.
Mivel majdnem szakadt az eső, s már nagyon fáztam a hidegben a szél miatt haza indultunk Fruzsival. Haza felé még el se akartam hinni az egyéni csúcsot. Nagyon boldog voltam, hogy Fruzsina is itt volt, átélhette velem, s hogy kedvet kapott, vagyis meg fertőztük mi futók, hogy futni fog majd ő is.
Mivel szintén sok jó futótársam jött el a versenyre, akik közül pár emberrel találkoztam(Járosi Tamás s barátnője, Morócz Józseffel, s köszönöm azoknak is a Zebra Futóklubból, vagy más futóbarátoknak akik rám kiabáltak hogy HAJRÁ FOREST :-) s Gratulálok is mindenkinek a Zebra Futóklub futóinak, a Honvéd Szondi SE futóinak, s minden futóismerősömnek.

FOREST /Török Tamás/