A pokol futama. Valahogy lehetne jellemezni a tegnapot. Azzal angyal arcú nagy-nagy szarvú tűzes vasvillás figurával, valami Luciferrel nem találkoztunk, mégis nem csak felülről fűtött a nap, hanem alulról is mintha tűzet raktak volna. Menet közben végig éreztem, de csak hazaérve a metróból kiszállva éreztem a különbséget hűs és forróság közt. A rajt pillanatában árnyékban 36 fok, majd 2 órával később a váltó rajtjánál 39 fok árnyékban. Az aszfalt hőfoka 46 fok volt.
Mondhatnám, hogy a tegnapi nap Lucifere Kocsis Árpád volt vagy a pokol személyzete a BSI. Viszont Ők a körülményekről nem sokat tehettek. Aki elindult az tudta hova jön, mi fog történni, egyéni döntés volt. Viszont nem tudjuk, hogy az előre betelt nevezettek közül hányan indultak el, azt tudom, hogy a félmaratont így vagy úgy 1700-an teljesítették egyéniben és a váltokkal együtt közel 10000 ismerős arc futóbulizott a Városligetben. Elvégre a pokolban sok az ismerős, legalábbis így tartja a mondás.
De nézzük mi és hogyan és miként történt. Készültem, mostanra eljutottam odáig, hogy normál időben egy félmaraton nem ellenfél, de tavaly a meleg és a lábam miatt ezen a versenyen nem indultam. Most viszont akartam, kell az érem, a félmaratonmánia...stb. Tehát kellően elmebeteg azaz elmeroggyant lettem, ahogy ezt dunaújvárosi futótársunk Tóth Ferenc mondani szokta.
Amikor megtudtam milyen körülmények várnak félve a vérnyomástól és pulzusom elszállásától azonnal a visszalépésre gondoltam. Ennek ellenére mégis elindultam, nem bántam, hiszen a pokolban jó a társaság. A pokol hírnőke is Péter Attila igyekezett forrósítani a hangulatot kellő sikerrel. Az elős 7 már lassabb volt, mint szokott, de sok időt töltöttam a vályúnál, elvégre kellett a víz, a hűtés, a pokolban meleg van. Az első 10 km azért meg volt kényelmesen, aztán a következő 7-ben megkérdeztem magamtól, ismered Te Ferenc Petőcz-t? Tudod, hogy nem normális, nem akarsz kiállni, de mentem tovább. Zuhany, szivacs, sapka, slag, hideg víz, frissítés és minden, a rendezés kifogástalan volt. Azt hiszem BSI rendezvényen most találkoztam a legjobb frissítéssel. Isten tartsa meg ne csak a pokolban e szokásukat. Apró gondok, sok frissítés nem csak izzadással jár. WC is kell. Itt sorban állás, nem tudtam visszaállni az amúgy sem nagy tempóra, a pulzusom elszállt, ahogy várható volt, pedig most hittem magamban. Aztán szép lassan beértem, öröm, érem, remek befutócsomag, Dreher sör és szuper kiállítók. Megfogadtam a tanácsokat, végig jártam mindenkit. Nyertük kettő előadásra színházjegyet: Már ezért megérte és az élményért. Köszönet a szervezőnek, de nem etikus, hogy egy befutó képért is fizetni kell. Ezt a szokást meg kellene szüntetni és vissza régi rendet. Akkor tökéletesen hibátlan lenne minden szép emlékkel ajánlani is lehetne bárkinek. De mi a szépre emlékszünk, a pokolban is lehet jót bulizni. Jövőre is újra megpróbáljuk.
