Azt gondoltam, hogy Krakkó előtt ez már egy jó erőfelmérő lehet. Krakkóban viszonylag sík terepen kell majd kettő 21,1 km-es kört futni. Volt, amiben tévedésben volt és akadta miben nem tévedtem.
Már Úri felé félúton is azt látszott, hogy megdőlt a tudásom. Síkban talán csak pár méter, többnyire le és fel. Sorban érkeztünk mi futók. A jellegzetes futómatrica az autónkon is megkülönböztetett, akárcsak a runcard matrica. Runcardosként akadt kevés kedvezmény az amúgy nagyon kedvező árból. Nekünk ez volt az első hivatalos idei versenyünk. Jöjjön, amiben nem tévedtem, hogy az egész egy remek felmérő volt, hogy hol is tartunk. Szerintem nagyon jó úton haladva az első maraton felé.
Első rendezvényként akadtak apróbb hibák, senki nem gondolta, hogy ilyen sokan leszünk több mint 300-an. Ez gondot okozott az időmérésnél, mert elektromos chipes rendszer nem volt telepítve. Nem volt megfelelő hangosítás sem, de ismerve és látva a rendező lelkesedését, hozzáállását ez a következő években biztosan megoldódik. Az öltözködési lehetőséget, mellékhelyiség használatot jól megszervezték. A versenyközpont is jól funkcionált.
A rajt pontosan 10 órakor volt, egyben a 10,8 km és mi a 21.3 km. A rajtszámon már rajta volt a szintkülönbség feltüntetése is, ami kicsit aggasztó volt. Nem ilyen terepre készültem. A táv már az elején meredek emelkedéssel indult, majd 3-400 méter volt a pálya talán egyetlen sík szakasza. Aztán meredek lejtés, ekkor gondoltam már arra, hogy milyen lesz ezen visszafelé futni úgy 19 km után. Nem sok jót gondoltam. A felsőfarkasdi elágazásnál fordult vissza a rövidebb táv, itt volt az első frissítő állomás, amelyet még 3 alkalommal érintettünk. Felsőfarkasdon volt a fordító, innen vissza majd újra csak felfelé Gombának volt az irány. A buszmegállóban a fordító és frissítő, majd irány vissza a célnak. Pici lejtő, aztán megint csak fel. Újra Úri, a templom előtt sík terep, utána pedig lejtőn be a célba. Megkaptuk az egyedi gyártású érmet, fogyasztottunk a frissítő állomáson amennyi jó esett.
A rendezvényről el kell mondani, hogy családias hangulatú kis költségvetésű, emlékezetes nap maradt. A szervezők, polgárőrök és segítőik jó összhangban segítettek mindenkit. A pálya ugyan nem emelkedik annyit, mint a Kaposvár dombjain, ahol tavaly voltunk, de vetekszik vele, mert szinte állandó hullámvasutazás volt a jellemző. A versenyt követően azt mondtam, hogy nem szívesen vágynék vissza, de ma már másként gondolom és remélem, hogy az első maratonhoz jó felkészítő volt ez a vasárnap. Jövőre is lesz Úri-muri.