Miért érdemes?

Az edzéstervezés és az edzések végrehajtása játék a tűzzel. Az edzés maga a terhelés és pihenés helyes arányának megválasztása. Ha valaki ezt optimálisan találja el, akkor fog optimálisan fejlődni. Ahhoz, hogy közelítsünk ehhez az optimumhoz, ismernünk kell saját magunkat, edzőként pedig a versenyzőt, akit edzünk.

Kezdjük kicsit a felszínről és bogozzuk ki, miből is áll a sportteljesítmény. Amikor odaállok a rajtvonalhoz, mi fogja meghatározni azt, hogy miként fogok teljesíteni a versenyen?

Alapvetően két dolog: a mentális állapotom, illetve a fizikai állapotom. Más külső tényezőt nem szeretnék idevenni szándékosan. A mentális állpotomhoz hozzátartozik az önbizalom, a motiváció, a céltudatosság, a győzni akarás, a higgadtság, a tudatosság és lehetne még sorolni, mi minden. A fizikai állapotomat alapvetően az edzések határozzák meg, amiket elvégeztem és amelyeket sikerült kipihenni, vagy pont nem sikerült. Azt azonban lássuk be, hogy minden mindennel összefügg. Ha jól teljesítek az edzések során, az azt jelenti, hogy megfelelő terhelést kaptam, amit megfelelően ki tudtam pihenni. Ha fejlődök, attól nő az önbizalmam, nő a magabiztosságom, tehát a mentális oldalra is pozitív hatással lesz. Tovább gondolva az egészet, honnan tudom, hogy mi a jó edzés számomra? Honnan tudom, hogy a három alapvető fizikai képességből (erő, gyorsaság, állóképesség) melyiket kell fejleszteni? Hát onnan, hogy megmérem laborkörülmények között, vagy pályateszt során.

Ekkor megmérünk egy rakás élettani paramétert, mint a vérlaktát szint, pulzus, pulzusvariabilitás, teljesítmény, pedálfordulat, légzésszám, majd ezekből és ezek változásából következtetünk a teljesítmény felépítésére. Így pontos képet kapunk arról, hogy mik az erősségeink és mik a fejlesztendő területek, hol van még kiaknázatlan lehetőség, melyik képességünket kell célzottan fejleszteni, ehhez milyen intenzitás, hosszúság és gyakoriság szükséges céljaink elérése érdekében.

A teljesítménydiagnosztika célja tehát: a pontos megismerés!

Miket mérünk?
Egy teljesítménydiagnosztikai teszt menete a nyugalmi méréssel és antropometriai adatok feljegyzésével kezdődik. Utána következik a laktátméréssel összepárosított teszt, majd a teszt végén a regenerációt kell mérni.

Nyugalom:

Nyugalmi pulzus: egy edzetlen szív nyugalomban 72-t ver egy perc alatt. Egy edzett szív több vért képes átpumpálni egy összehúzódásra és az edzett szervezet gazdaságosabban használja fel a vérben lévő oxigént. E kettő eredménye, hogy sportolóknál nem ritka a 40-50 körüli nyugalmi érték. Ennek rendszeres méréséből következtethetünk a kardiovaszkuláris rendszer edzettségére, továbbá fáradtságra, vagy éppen pihentségre.

Pulzusvariabilitás:

A szívünk nem ver egyenletesen, hanem ezredmásodpercekben mérve igen sok eltéréssel doboghat, még akkor is, ha a pulzusmérő óra végig egyenletes értéket mutat. Ennek változatossága idegrendszeri aktivitástól függ. Ezt megmérve következtethetünk arra, hogy megfelelő, terhelhető állapotban vagyunk-e, illetve ennek a változását figyelve láthatjuk, hogy a terhelés során is rendben dolgozik az idegrendszerünk.

Terhelés:

Pulzus: folyamatos rögzítés szükséges, hogy később a pulzuslapú edzészónákat pontosan meghatározhassuk.

Laktát: a vérlaktát, vagy másnéven tejsav méréséből következtetünk az anyagcsere folyamatokra. Az energianyerés során az ATP lebomlik és ADP keletkezik, és e bomlás során energia szabadul fel. Ez a folyamat végbemehet aerob (oxigén jelenlétében), illetve anaerob (oxigén hiányában) módon. Az előbbi folyamat mellékterméke a CO2 és H2O, míg utóbbi esetében a laktát. A különböző energianyerési formák minden pillanatban zajlanak az emberi testben, a terhelés növekedése mellett viszont arányuk, a teljes energiaszükséglethez képest, változik. E változás okozza az anaerob folyamatok megnövekedését és a tejsav felszaporodását a vérben. E változás nyomon követéséből könnyen következtethetünk edzettségi állapotunkra és anyagcsere folyamatainkra.

Laktátgörbe:

Futóteszt laktát és pulzus görbéje edzészónákkal
Aerob küszöb: az a pont, ahol zsírok bontásának túlsúlya átadja a helyét az aerob glikolízisnek, vagyis a szénhidrátok bontásának. Állóképességünktől nagyban függ, hogy hol van ez a pont, hiszen ez jellemzi teljesítményünk gazdaságosságát, zsíranyagcserénk fejlettségét. A szervezet egyedül a zsírok lebontásának hatékonyságában tud fejlődni, a glikolízis, akár aerob, akár anaerob úton történik, nem fejleszthető.

Anaerob küszöb:

Az a pont ahol az anaerob folyamatok kerülnek túlsúlyba. Ezután a pont után a teljesítmény nem tartható fent sokáig. Szokták “Steady-state” állapotnak is nevezni, ugyanis elméleti síkon ezen a ponton egyenlő arányban zajlanak az aerob és anaerob funkciók.

Regenerációs hányados:

Egy olyan hányados, melyet a pulzustartalék (maximális pulzus – minimális pulzus) és a megnyugvás során mért érték számszerű hányadosán értünk. Így egzaktul mérhető és összehasonlítható lesz a megnyugvás és a regeneráció.

Ezek csak a főbb értékek melyeket megmérünk a teszt során. Ezek ismerete nélkül nem létezik pontos edzésterv, nem létezik tudatos edzésmunka, nem létezik tudatos, egyénre szabott edzésterhelés. Ha ezek nem léteznek, akkor nem létezhet a hatékony edzésmunka sem!

Várlak szeretettel !

Erdélyi Nándor