A Balatonról mindenkinek a szerelem, szabadság, napfény és strandolás, finom borok, lángos, horgászat jut eszébe. Jól is van ez így. De szerencsére napjainkban a tó sportturisztikai lehetőségeit kihasználva élve a tömegsportok térhódításával egyre több és magasabb színvonalú sportrendezvény (úszás, triatlon, kerékpár, futás) között választhatunk magunknak megfelelő kikapcsolódást. Ezen események egyike volt az immáron 2. alkalommal megrendezésre kerülő I Love Balaton éjszakai futóverseny 2014. július 19-én este 21.00 órakor Balatonfüreden. A tavalyi verseny "rémséges" kiserdei szakasza után felfokozott várakozással készültek a rendezők és a versenyzők, a résztvevők száma megduplázódott, közel 1000 nevezés érkezett a 3 távra (7;14;21 km).

Ezen a napon valóban volt minden. Fülledt idő, az idei nyár egyik legmelegebb napja, strandolás és napfény is bőségesen. A szerelem sem maradt el, a versenyzők közt akadt ifjú ara, aki férjével egy félmaratonnal ünnepelte meg életük fontos napját. A frissítő pontokon - igaz szerényen - de valóban kaptunk egy kis balatoni bort. Aki bírta a futás után még megfoghatta a nagy szemű halat is.

Különböző internes oldalak és blogok egymástól merőben eltérően írták le, miként élték meg az estét. Nyilván e sorok írója a saját tapasztalásával próbálja a mások által leírtakat alátámasztani, cáfolni vagy éppen csak tájékoztat.

Az első futam a gyermekeké volt, nekik minden mindegy volt, a lelkesedésük könnyedén győzte le az időjárást és csalt mosolyt az érdeklődők arcára.

A gyerek futamok ideje alatt zajlott a rajtcsomagok felvétele, amely meglepően könnyen történt más versenyekhez képest. Többen panaszkodtak az illemhelyek hiányára. Itt meg kell jegyeznem, nagyobb táblával már nem lehetett kiírni, mit és hol lehet találni, még a WC felírat messziről is jól látható volt. Az egész város tele volt tájékoztató táblákkal a gépjárművek pedig a rendezvény ideje alatti forgalomkorlátozást hirdető szórólapokkal. Ez szerintem nagyon jó volt.

A hangosítás okot adott kis panaszra, a tavalyi hibát most sem sikerült kijavítani. A rajtnál nem lehetett hallani, érteni mi is az, ami éppen elhangzik.

A pályán most nem kellett rettegni kísértetektől, rémektől, csak szintkülönbséggel kellett megküzdeni (térkép alapján a 21 km-n 240 méter) és a közvilágítás hiányával. Bár ez utóbbi nem a rendezők hibája, mert ők mindent megtettek a kiserdőben az útjelző fények kihelyezésével és az önkéntesek is remek munkát végeztek, de érthetetlen, hogy a Tagore sétány szomszédságában lévő új lakópark és a Kisfaludy strand közelében vakon kellett futni a főszezonban a Balaton parton.

A frissítő állomásokat is érte kritika, bár szerintem ez alaptalan, 7 kilométeren éjszaka nem is kell több és mindenhol volt minden.

A befutóérmekkel akadt kisebb gond, a rendezők erről időben tájékoztattak, biztosan okulnak belőle. Az eredeti verseny kiírásban a félmaratoni távra technikai pólót ígértek, helyette szélesebb körben egy viselhető ötletes pólót kaptak a résztvevők.

Nemzetközi volt a mezőny, a kenyai futók elvittek mindent, amit lehetett, hamar lekörözték a mezőny végét. A pálya a szintemelkedések ellenére sem volt nehéz, így alapjaiban jó időket futottak a résztvevők.

Profinak és amatőrnek és mindenkinek, aki még sosem vett részt futórendezvényen a közönség is páratlan élményt nyújtott, ahogy a rajttól a célig aprók és nagyok tapsukkal segítették előre őket a pályán.

Koktéllal és horgászbottal a kézben, az éremmel a nyakban a halak kergetése alatt pedig már a szervezőkkel együtt arról gondolkodtunk páran, hogy a következő éjszakai futás milyen lesz. Mert lesz, az biztos. Hiszem, hogy az apróbb rendezési hibákat orvosolják, lesz Balaton, szerelem, szabadság, napfény és strandolás, finom borok, lángos, horgászat. A lángos az idén kimaradt, de ki tudja, lehet lesz tésztaparti a befutáskor egy lángos formájában. Várjuk az újabb meglepetéseket és ajánljuk jó szívvel mindenkinek, hogy jövőre velünk tartson.

Visszatérünk majd, mint egy utazó nagy forgatag az egyik versenyről a másikra, lesz köztünk kezdő és haladó, a lényeg abban rejlik, hogy egy jó közösségben a lehetőségeinkhez képest képesek vagyunk-e tenni az egészségünkért.