A megrendezésre kerülő futófesztivál idejére nem kegyes időjárást, hanem szomorkás esőt ígértek a meteorológusok. De mi futók arra gondoltunk, mint ahogy a régi nótában szólt, hogy: "Nincs kegyelem!". Menni fogunk, ott leszünk. Ott is voltunk és a végére szerintem ez lett az újkori Nagy buli, hogy maradjunk a régi lemeznél. A most következő sorok remélem, ízelítőt adnak abból, ami a Városligetben és Budapesten történt 2015. október 10-11-én.
A versenykiírás tartalmazott néhány újdonságot, az első az volt, hogy nem egy napon, hanem látva az egyre növekvő igényt kettő naposra került megtervezésre az esemény. Az elmúlt évek minimaraton távja 7 km volt és ezt váltotta a rövidebb 5 és a hosszabb 10 km-es táv. Így szélesebb körben tudott mindenki választani a felkészültségének megfelelő távot.
A szombat. Ez a nap a családi futásé volt, rengetegen voltunk kint, mi szurkolni, szippantani "Maratónia" hangulatából. Az első családi futamot Péter Attila jól befűtötte a bemelegítés alkalmából és a versenyben részt vettek a támogatók élethű figurái is, köztük Félix cica, Maggi csirke és társai. Végig néztük az összes kiállítót, már ezért megérte kimenni annak is, aki nem fut. Mindenhol szinte minden. Rengeteg ajándékot lehetett összeszedni, olcsón a bolti ár töredékéért jó termékeket vásárolni és sok-sok terméket bőségesen kóstolni.
Amíg zajlottak a futamok, megkezdődött a tésztaparti is. Ez a része a programnak sok vitát indukált. Magam is és még sokan a nevezéskor abban a tudomásban voltunk, hogy a program ingyenes. Aztán egy nem túl korrekt tésztaparti ár került kiírásra. Végül győztek a futók és mégis ingyenes lett a program és nem is kevés juttatás került a futókhoz a felkínált ételen felül. Aki szeretett volna és a 42 km-indult, az találkozhatott az iramfutókkal is. A tésztapartit követően néhány lelkes ifjú titánt tapsoltunk meg, a kislányok, kisfiúk határtalan lelkesedéssel szaladtak át a célkapun, sokan most kapták meg életük első érmét. Az első nap 10600 futó nevezésével zárult. Ekkor már tudni lehetett, hogy rekord számú nevezés lesz, de még mindig hihetetlen kimondani, hogy 27800 futó szaladt Budapest aszfaltján a kettő nap alatt.
A szombati délutáni pihegés után eljött a nagy nap. Vasárnap szomorkás szürke Budapest, szinte sötét és eső. Mi útnak indultunk a 30 km rajtjához, ahogy egyre közelebb értünk a Margit hídhoz egyre többen jöttek hasonló az esemény emblémájával ellátott pólóban. A Szent István parknál gyülekeztünk sokan és csak egy piciny sátor volt öltözni, így a park vált a helyi lakók bánatára egy koedukált öltözővé és mindenki ott kente magára a bemelegítő krémet, már aki használ ilyent. Leadtuk a csomagunkat, eső és kellemetlen szél. Hideg volt ekkor, de már elindult a Városligetből a mezőny, így volt esély a fagyhalál elkerülésére. Az eső már csak szemerkélt, csináltunk néhány fotót és megjött az eleje. Rajtolásunkig hatalmasat szurkoltunk mindenkinek. A rajt idejében pedig már nem is esett az eső, talán túl is öltöztem, de már nem tudtam változtatni rajta. Belefutottunk a tömegbe, aztán felvettem a tempómat, nem túl erős 6:30.
Lánchíd, Várkert bazár, Alagút, néhány ismerős, folyamatos buzdítás, jól felépített zenei pontok és a frissítő hosszasan, kényelmesen sok-sok mindennel kialakítva. Erre most egyáltalán nem lehet panasz. A rajt előtt rosszalkodott a pulzusom, így plusz gyógyszer, ennek egy a baja, hogy visszafogja a teljesítményt. Később meggyőzőm magam, ha lassan is, de sikerülni kell, mert meg tudom csinálni. 10 km-nél már elhiszem, mert ekkor már tudom, hogy meg fogom csinálni. Tudni kell, hogy 42 km-re neveztünk. De a nyáron rengeteg edzést, sőt iszonyat sokat kihagytunk, így került sor az átnevezésre. A 30 azért nem 42, de sokkal több, mint 21. A pesti rakparton jól haladok, jön az Árpád-híd 19. km-nél kiintek egy ismerősnek, aki nekem is szurkolt, hogy már meg lesz. A Margit-sziget esősen a hulló falevelekkel is szép, sőt hangulatos is volt, azt is lehet tudni, ha a szigetnek vége, akkor már "Nincs kegyelem" ez meg van. Sajnos 22-23 km környékén kezd kijönni az edzés hiánya. Lehet ez volt a falam? Nem tudom, de a Nyugati felüljárót lenyomta, pacsiztam a legendával Monspart Saroltával, aki lelkesen forgatta a kereplőt és mindenkihez volt egy-egy kedves és lelkesítő szava. Hősök tere, igazi buli hangulat, pedig be- befigyel egy-egy séta jellegű lépés, de futni kell, ciki lenne a gyaloglás a kürtöskalács fesztivál előtt is. De mégis muszáj. 41 km-es táblánál az 5 órás iramfutó tovább húz, köszönet neki és végül több mint egy órányira a záró busztól a szint időn belül a csillogó csodaszép érem a nyakamban. A 30 km után ugyanolyan boldog voltam és vagyok, mint tavasszal a maraton után Krakkóban.
Megkapom a befutócsomagom, amely elég gazdagra sikeredett. Vettem egy forró teát, hogy a kapott palást alatt felmelegítsem maga és Katus Attila levezető, nyújtó gyakorlatait is esetlen végig csináltam. A látszólag könnyű gyakorlatok nagy segítséget nyújtottak, a komoly izomfájdalmak elkerültek, kimaradt az izomláz.
Sokszor kaptam meg, hogy elfogult vagyok a BSI azaz a Budapest Sportirodával szemben. Ez szerintem nem igaz, a beszámolók alkalmával igyekeztem a tapasztaltakat tényszerűen rögzíteni, erről néhányszor váltottam pár gondolatot Kocsis Árpáddal a BSI ügyvezetőjével. Most jön a kellemes vagy kellemetlen rész? A rendezvényt megelőzően egy sajtótájékoztatón elhangzott, hogy már közel a világszínvonalhoz a rendezvény. Ehhez annyit mondanék, hogy ez nem csak a résztvevők számától függ, hanem a rendezvényen nyújtott szolgáltatásoktól. De nincs mese, én végig úgy éreztem, hogy ez a rendezvény most világszínvonal. Köszönet érte, gratulálok és sok sikert a folytatáshoz. De hol lesz a folytatás a növekvő igények után azt nem tudni, mert a Városliget alakul, átalakul és a résztvevő száma kinövi a helyszínt.
A reklámokról:
A rendezvényt bemutató plakátok jól tájékoztatták Budapest lakosságát, mégis akadt néhány rosszindulatú ember, aki valamiért nem tudott eljutni úgy, ahogy szeretett volna valahova eljutni Budapesten. Érdekes, mert évente ilyen volumenű rendezvény 2-3 alkalommal van és mindig vasárnap és már boltzár is van és jól meg lehetett oldani a terelés ellenére a közlekedést. De tudjuk ilyen is van, szerintem nem kell törődni vele, mert Budapestnek egy ilyen rendezvény hasznos és a sok külföldi csak a jó hírüknek viheti, ami megint nem káros. A rendezvény pólói a korábban megszokott egyhangú látványtervtől elmozdultak, vidám színekkel és formákkal hívták fel magukra a figyelmet, az érem is ezt a vonulatot képviselte. A design lehetne még jobb, mert Budapestnek sok-sok egyedi látványossága van, amely valamilyen formában megjelenhet az érmeken, pólókon.
A hangulat:
Sajnos a maraton rajtjának hangulata most kimaradt, ott állni a tömegben tapsolni, tombolni, indulni az mindig magával ragadó. Ettől függetlenül mindenütt jó zenei pontok voltak és végig tudtam mosolyogni az egészet. Remek társaság volt a szombati futó csapat és az őrület is ott volt az alagútban, ahol a mindenki tombolt, és az alagút végein azt gondolhatták baj van bent vagy mindenki megőrült. Mi a párommal végig jól éreztük magunkat.
Frissítés:
Bár kevesebb helyen volt frissítés, mint Krakkóban, ahol az első eddigi egyetlen maratonom futottam, mégis bőségkosár volt és korrekt mennyiség és kiszolgálás, lelkes segítő csapat, jó munka volt. A bajt nem a rendezők okozták, hanem a futók. Talán meg kellene tanulni nem a futópályára dobni a poharakat, hanem a kirakott dobozokba és zacskókba, a frissítő pontok az első ezer futó után kisebb akadálypályák voltak.
A pálya:
Budapestről azt tartom, hogy lakni lehet benne, de élni nem. Szeretem a hegyeket, az már élhető, de a belváros nem. Azt tartom, hogy Budapest egy csodálatos város, már ami a belvárost illeti, a történelmi negyedet. Viszont attól nem élhető, hogy az itt élő lakosság nem becsüli a helyet, nem vigyáz rá és nem tiszteli. A futók most mégis e város legszebb részein futhattak, szmog nélkül megcsodálva a múltunk nagy épületeit a jelenkor építményeit. A pálya többnyire a rakpartokon haladt, ahonnan mindkét oldalt meg lehetett nézni. Szerintem jó volt a pályavezetés és nem voltak nehéz emelkedők.
Az árak:
Ez szokott lenni az örök vitapont. Mivel rengeteg szponzor volt és közel 1500 önkéntes a BSI személyzetén kívül a részünkről törzsfutóként fizetett 6500 Ft körüli nevezési díj nem volt sok. Ha valaki megkérdi mit tartok soknak, arra is van válasz. Azt, amikor vidéken vagyok BSI rendezvényen és kétszer annyiba került kevesebb szolgáltatásért, mint annak, aki helyi rendező és még szponzorai sincsenek úgy. Azt, amikor valaki a helyszínen akar nevezni 26000 magyar forintért. De a 10000 Ft alatti befizetett nevezés egy ekkora tömeget megmozgató rendezvényen, ahol ennyi önkéntes szolgál ki ilyen szinten még a kiállítók szponzorálási költsége mellett is reális. Mindenesetre ezen a rendezvényen a részemről ilyen kritika, elégedetten, boldogan távoztam és jövőre újra megyek.
Hiányosság:
Kocsis Árpád azt mondta, hogy biztosan lesz, mert ekkora rendezvényen előfordul. Ebben igaza van, biztosan volt olyan eset. Nekem kettő dolog maradt, ami nem pénz kérdés és biztosan nem szándékos, aprócska részlet. Közel 1000 futó a Szent István parknál és egy kicsi sátor öltözni. Ez nem volt szerencsés most. Illetve eddig minden befutó kaput vett a kamera. Most viszont a 30 km és a váltó befutó lemaradtak és néha össze-vissza vette a képeket a kamera. Szerintem nem figyelt az illető, mit vesz és mit nem. Örültem volna, ha vissza tudjuk nézni magunkat. Krakkóban a fotomaraton.pl oldalon 78 képet tölthettem le ingyen rajtszám szerinti kereséssel. Ezen felül 2 kameraállásból befutó videót és egyet féltávnál. Persze, ha fizetni is akartam volna, akkor teljes méretben kapom DVD-n. Itt még a befutókép is pénzes, már persze ha sikerültek kb 750 ft darabja. Ez az ár akkor válik érdekessé,ha megnézzük, hogy a digitális képkidolgozás piaci ára jelenleg 17-25 Ft / kép áron mozog. Ha kb 100-150 Ft lenne egy kép ára, akkor lehet nem lenne annyi fanyalgó komment a facebook oldalon. Ezt a részt építő jellegűnek szántam és nem bántásnak, remélem Árpi, ha elolvasod, akkor ezt meg is hallod.
A felsorolt hiányosságos részt félretéve ajánlom mindenkinek, hogy egyszer átélje ennek az eseménynek valamelyik távján a célba érkezést, hogy megtapasztalják a közös sportolás örömét és a sportolás alatt Budapest festői szépségeit is mindenki megismerhesse egy gyorsított városnézésen! Ez egy igazi Nagy Buli!

forrás: Petőcz Ferenc